A Lengyel-Tátra 175 négyzetkilométer területen helyezkedik el, legmagasabb pontja a Rysy 2499 méter magas csúcsa (Tengerszem-csúcs). Nevének első említése 1255-re nyúlik vissza, de első komoly leírás csak a XVI. században készült a környékről. A turizmus virágzása az XIX. század végén kezdődött el, amikor – 1873-ban, Ótátrafüreden – megalakult a Magyarországi Kárpát Egyesület, amely célul tűzte ki a Tátra–hegység szélesebb tömegek előtti megnyitását. Ez annyira jól sikerült, hogy bizonyos természeti szépségekben tobzódó és izgalmas túrákat tartogató helyeken már fél évre előre le kell foglalni a szállásokat a menedékházakban. Így van ez a Sas-úton is. A híres Orla Perc a Lengyel-Tátra Swinicától K-re húzódó kb. 6 km hosszú mellékgerince, ahol 1903-1906 között W. Gadowski tarnowi plébános tervei szerint és felügyelete mellett épült meg a gerincvonulaton végigvezető Sas-út. A legnehezebb szakaszain alpesi értelemben "via ferrata"-nak minősülő út a segédeszközök – létrákkal, láncokkal, kampókkal, kapaszkodókkal tették a turisták számára is járhatóvá – ellenére is csak azoknak ajánlható, akik rendelkeznek némi magashegyi tapasztalattal és az átlagosnál jobb az erőnlétük. A beszerelt eszközök biztonságosak, azokat folyamatosan ellenőrzik. A bejáráshoz feltétlenül szédülésmentesség szükséges. A mélyben csillogó tavak és a bennük tükröződő csúcsok látványa olyan élménnyel ajándékoz meg minket, amilyet a Tátrában csak nagyon kevés helyen láthatunk. A gerinc-vándorlás során úgyszólván az összes Tátra-csúcsot láthatjuk..