...köd volt, igen, nem a legjobb idő. Társaim kicsit lemaradva bandukoltak mögöttem, miközben egy keskeny sziklapárkányon haladtam a Cima Brenta keleti falán. Az út végtelennek tűnt, mintha legalább 5000 méteren kalandoztunk volna már. A függőleges falak aljában felgyülemlett kőrengetegek, ködből felsejlő titokzatos tornyok szegélyezték utunkat. Ember sehol. Egy kőre ülve pihentem, amikor a sisakom szellőzőlyukai között átsüvítő szél zaja hirtelen elült, a kövek között zúgó felszálló szél magával ragadva hatalmas párás paplanát, hirtelen lábam elé terítette a Brenta völgyeinek végtelen panorámáját. Megtántorodva a kitáruló óriási mélységtől szívtam magamba a távoli erdők zöldjéből felkúszó sziklatornyok sejtelmes színjátékát. Társaim közben beértek... s immár együtt hallgattuk szótlanul a hegyek nyugtató, csendes moraját...

A vadságáról messze földön híres Brenta a Dolomitok legnyugatibb hegyvonulatát képezi. Olaszország Trentino tartományában található, mintegy 25 kilométerre északra a Garda-tótól. Legmagasabb csúcsa a 3159 m magas Cima Tosa, mely hatalmas sziklaóriásként tör az ég felé, de emellett számos csúcsa meghaladja a 2500 métert, és a hegy névadó csúcsa, a Cima Brenta is mindössze 8 méterrel marad el mögötte a maga 3151 méteres magasságával. Az égbeszökő csúcsok alatt gleccserek, törmeléklejtők mutatják az alsóbb völgyek felé az irányt, míg közöttük kis, néha roppant szűk hágók jelentik az összeköttetést. Kis hágók, olaszul "bochette", mely a névadója az útvonalnak, ahol majd túránk is vezet.